Ma van hét éve, hogy meghalt Kocsis Zoltán, és remélem, szuper koncertet adnak este a tiszteletére a Müpában, még ha a Verdi Requiem is lesz műsoron, olyan zenemű, amelyet emlékeim szerint ő maga soha nem vezényelt. Változnak az idők, az a dolguk, de azért elgondolkodtam, maga Kocsis mit vezényelt…
A Kocsis-Hauser Alapítvány videójára bukkantam valamikor, azt sem tudom megmondani, hogy hol, de nyilván elérhető még. Takács-Nagy Gábort kérdezi Kocsis Rita az apjáról, és az a történet hangzik el, hogy Kocsis már betegen, élete utolsó évében Mozartot játszott Takács-Nagy Gábor vezényletével.…
Amikor nagyon ifjú korában először vagy másodszor járt Pesten Maxim Vengerov, a sajtóbeszélgetésen elmondta a jól begyakorolt történetét arról, hogy a nagypapája azt akarta volna, hogy súlyemelő váljék a kis unokájából. Nevettünk és hüledeztünk: ebből a kis angyali tehetségű legényből?
A mai…
A fenti szavakkal Takács-Nagy Gábor értékelte a Fesztiválzenekar zeneakadémiai koncertjének második részét, és nem kell félreérteni: a műre gondolt, Mozart Haffner-szerenádjára. Ami tényleg gyönyörű és tényleg szép, mintha egy szimfóniát és egy hegedűversenyt egyesítettek és szórtak volna szét…
Solti Györgyről mondták az első Covent Gardenban eltöltött zeneigazgatói éve után, hogy ő a screaming scull. Az ordító koponya. A koponya most is nagyon jól látható, Takács-Nagy Gábor elképesztő agytérfogata, de ő nem ordít. Gondolom, próbán sem. Figyel, kér, és talán mosolyog. Túl, sokadszor is túl…
Csábító dolog a zenélést folyton valami lelki vagy erkölcsi eseménynek érzékelni, valószínűleg túl sokszor csábultam el én is így. Már annak, hogy aki jól zenél, az rendes ember, aki meg nem, az szégyellje magát. Most már könnyebben el tudom képzelni, hogy aki rosszul zenél, az egyszerűen csak…