Messziről kezdve: azért szeretem a San Pellegrino ásványvizet, mert egy kicsit emlékeztet a valahai Fonyódi vízre. Ez régi mániám, hogy vannak a világból végképp elveszett dolgok, és most kifejezetten nem az élőlényekre gondolok, mert azokat siratjuk eleget. De ami egyszerűnek és öröknek tűnt, mint…
A szokottnál is bizonytalanabb vagyok, mert az ember soha nem tudja biztosan, hogy vajon nem a hallgatói indiszpozícióját hárítja-e tovább az előadóra. Mindenki hibás, csak én nem.
De igazából nem érzem vagy nem éreztem az indiszpozíciót, az a tanulság tornyosult csak, hogy ugye, nem kell félni.…
Gondolom, minden zongorista életében van egy szakasz, amikor Glenn Gouldnak érzi magát. Ő egy ilyen furcsa, kifürkészhetetlen, különc zseni, akire a zene egészen más hatással van, mint másokra. Ő elszáll, már azt sem tudja, hol van, és ezt jelzi is a külvilágnak, énekel, átlényegül, már abban a…
Azt mondják, hogy csak élő koncerten derül ki, egy zenei előadó mire képes, a stúdióban mindenki zseni. Ez, persze, nem igaz, de eszembe jutott most Bächer Iván egy története. Az apja, Bächer Mihály játszotta lemezre valamelyik Beethoven-szonátát, és egy rész sehogy sem sikerült. Nekiszaladt újból…
Sajtóhír, kezdeném, de én épp nem a sajtóból, hanem az autórádióból tudtam meg, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar új művészeti vezetője Várdai István.
Miért, ki volt a régi?
Na jó, idétlenkedést félretéve, amíg mondták, azon gondolkodtam, hogy vajon ki mit vár ettől a dologtól. A zenekar magához…
A zongorista Balázs János központi figura a Cziffra-fesztiválon, talán épp ezért rokonszenves tőle, hogy tud is, mer is a háttérben maradni, a szó klasszikus értelmében kísérni, Várdai István alá dolgozni. Várdai meg úgy király, hogy nem királykodik, amennyire látom, mindenkit levesz a lábáról …
A Szakítós című novellagyűjteményt olvasva kellett valami hasonlón agyalni. 19 szakítós történet, nagyon különböző szinten megélve és elmondva, és nem tudta az ember, hogy vajon ezek a szintek hogyan hatnak egymásra. Rossz lesz-e a rossz közelségétől a jó, vagy épp ellenkezőleg, a profik fölhúzzák a…
Alapvetően soha nem értettem, hogyan bírják a csellisták ezzel a szűköcske repertoárral. Hogy van a hat Bach, az öt Beethoven meg a két Brahms, és attól kezdve minden ritkaság, kompromisszum, különlegesség. Mintha egy színész egész életében csak a Hamlet monológjait mondhatná. Nem arról van szó,…