Tényleg túlélte

Tényleg túlélte

Nincs nálunk nagy becsülete a Grammy-díjnak, nem is csoda, annyi kategóriában osztják, hogy lehetetlen követni, például arany gramofont kap a legjobb ünnepélyes alkalomra kiadott album (ezt most a Woodstock-lemez kapta), megválasztják a legjobb borítószöveget, a legjobb pop duót, a legjobb…

Mégis jó

Mégis jó

Aki szereti mindenben a jót meglátni, az talán föllélegezhet. Igaz, hogy Vladimir Ashkenazyt se látjuk többé, de csak a visszavonulását jelentette be, nem a halálhíre érkezett. A visszavonulást meg lehetett sejteni, 83 éves lesz, és majdnem láttuk tavaly, májusban lett volna koncertje a…

Mindörökké Plácido

Mindörökké Plácido

Nyolcvanhét tavaszán, amikor először láttam színpadon Plácido Domingót, valahogy azt is átéltem, hogy ez nem csak ennyi, nem itt van vége, hogy Aidát és Radamest bezárják a sziklasírba, és szevasztok. Tapsolunk, hazamegyünk, éljük az életet. Hogy van ez a furcsa tapasztalás, nem annyi az élet,…

Halott a hóban

Halott a hóban

Elég nagy élvezettel olvasom Láng Zsolt könyvét a Bolyait, annak ellenére, hogy igazi gyönyörűséggel csak a fél könyvet olvasom, azt, amelyik az író svájci életéről szól. De belátom, nem volna Bolyai a könyv címe, ha nem szerepelne benne Bolyai, az Anna Karenina sem szólhatna csakis Levin…

Gauguin foga

Gauguin foga

Nagyon is megnézendő film a Gauguin Tahitin, bár, ami a lényeget illeti, nem segít közelebb kerülni Gauguinhez. Valószínűleg ez műfaji ártalom, nem lehet a festményekről a moziban beszélni, a kép maga túl színes lesz. És ott az örök csapda, a művészet és a valóság összevetése. Tényleg vannak ilyen…

Örkényuralom

Örkényuralom

Az a csodálatos, hogy nem volt benne semmi csodálatos. Az Örkény Színház jótékonysági (lehet, hogy nem ez a jó szó, inkább támogató) estet szervezett a független színházaknak, de ezzel egyáltalán nem kellett foglalkozni, elég volt színházba menni. Ott meg az egyperces novellákból olvastak föl,…

A színész arca

A színész arca

Nézem Keleti Éva képeit a Műcsarnokban, és azt érzem, amit talán a legtöbben: ó, a régi idők. A régi idők színészei. Amikor még jelentett valamit a színészlét. Amikor még a művészeket és a művészetet szerette a lakosság. Ahogy az ember ezen túl esik, azért feltűnik, hogy ezek a színészek mégiscsak…

Schrott és Rost

Schrott és Rost

Ahogy elkezdődött a negyedik Figaro házassága Erwin Schrott vendégfelléptével, rögtön adta magát a tanulság: itt aztán tényleg nem változik semmi. Legalábbis külső hatásra biztosan nem. Ez majdnem rosszabb, mint ahonnét elindultunk. Bizonyos értelemben nem is majdnem: most már a férfiak között is…

A díva visszavág

A díva visszavág

Aki ismeri Siv Wennberget, annak azért kötelező, aki nem ismeri, annak meg azért. A BIDF-en vetítik A díva bosszúja című dokumentumfilmet a svéd szopránról, aki elindult, fölragyogott, kihunyt. Ki sem hunyt.  És el sem hunyt. Szóval: élvezet. Akkor is élvezet, amikor még azt hittem, hogy csak egy…