Solti Györgyről mondták az első Covent Gardenban eltöltött zeneigazgatói éve után, hogy ő a screaming scull. Az ordító koponya. A koponya most is nagyon jól látható, Takács-Nagy Gábor elképesztő agytérfogata, de ő nem ordít. Gondolom, próbán sem. Figyel, kér, és talán mosolyog. Túl, sokadszor is túl…

Nem ott illesztette össze a Fesztiválzenekar a koncert programját, ahol a legkézenfekvőbb lett volna. Lisztet Richard Strauss-szal: ez szép. Ezer kapcsolódás, ha csak a szimfonikus zenét nézzük, akkor a szimfonikus költemények, ha a szabálytalan versenyműveket, akkor, mondjuk az A-dúr zongoraverseny…

Teljes pompájában hangzott el a Dal a Földről a Müpában. Mahler dalciklusa vagy... Például erre a kérdésre is választ kapott az ember, amit mindig olvasott vagy továbbadott anekdotaként. Hogyan akarta Mahler kicselezni a halált, és hogyan nem tudta. A kilenc szimfónia nyomasztásáról van szó, hogy ha…

Ha Brucknert hallgatok, akkor értem meg, hogy mennyire szeretem Mahlert. Az a baj a mondással, hogy nem csak szellemes, de igaz is, tényleg így viszonyulunk a szimfóniákhoz. Mahlert értjük, érteni véljük, szeretjük, ráismerünk a századra és a mi századunkra. Neurózis, katonazene, komplexusok.…

Csábító dolog a zenélést folyton valami lelki vagy erkölcsi eseménynek érzékelni, valószínűleg túl sokszor csábultam el én is így. Már annak, hogy aki jól zenél, az rendes ember, aki meg nem, az szégyellje magát. Most már könnyebben el tudom képzelni, hogy aki rosszul zenél, az egyszerűen csak…