Láng a lelke

Láng a lelke

Verdit szokás szidni, az ő nagy kegyetlenségét az Aidában, hogy alig kezdődik el az előadás, a tenornak máris el kell énekelnie a fő áriát, még be sem melegedett, máris teljesítenie kell, aztán esetleg felvonásokon át dolgozhat, hogy feledtetni tudja a kezdetet. De hát Wagner, az ifjú Wagner Verdin…

Wagner-plafon

Wagner-plafon

Nem tudom, más is érzi-e ezt, én viszonylag gyakran, hogy elérem a Wagner-plafont. Wagner az embernek az az ismerőse, aki nagyon hangosan és nagyon közel hajolva beszél, és nem hagyja szóhoz jutni az embert, és minden sóhaj vagy kérdezési, válaszolási kísérletről azt hiszi, hogy veszély, szóval még…

Világkőris

Világkőris

Március 22-én volt a Müpában a Joyce DiDonato koncert. A hangverseny végén a türelmesek begyűjthették az énekesnő aláírását, a lelkesek pedig kaphattak egy kis tasakban magot. Türelmes és lelkes lévén hazavittem a tasakot, és igaz, hogy nem ültettem el azonnal, de egy héten belül cserépbe tettem.…

Folytassa, Richard

Folytassa, Richard

Nem emlékszem, hogy ennyire gyenge zenekari teljesítményt hallottam volna a Müpa Ringjében, mint amilyet a Rádiózenekar mutatott A Rajna kincsében. Amiből egyenes a következtetés, hogy a jót könnyű megszokni, de talán a rosszat is, ha az ember maga produkálja a rosszat. Vagy lehet, hogy csak…

Embertestvérek

Embertestvérek

Egy kicsit rossz előérzettel vágtam bele Az istenek alkonyába, a 2019-es előadást adták a Müpa honlapján. Nyilván jó, de mennyire? Mert a közvetítéssel egy előadás más környezetbe kerül, az összehasonlítási alap a többi közvetítés, hogy mindez milyen volt a Metropolitanben vagy Bayreuth-ban, vagy…

A hideg tavasz

A hideg tavasz

Az a jó ebben a hideg tavaszban, hogy jobb pillanataiban a bőrén érzi az ember a művészetet. Mert vegyük például Radnótit és az Első eclogát. Azt mondja benne a pásztor: Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét…

Páncélöltöny

Páncélöltöny

Két éve Bayreuth-ban az volt a szenzáció, hogy elmaradt a szenzáció, Roberto Alagna majdnem az utolsó pillanatban megfutott Lohengrin elől, kimerültségre és időhiányra hivatkozva közölte, hogy sajnos nem tudta mélységében elsajátítani a szerepet, keressenek valaki mást. Hm, hm, mondta az ember, az…

Tán häuser?

Tán häuser?

Csöndben véget értek az idei Wagner-napok, amelyeknek az volt a lényege, hogy nem ideiek voltak, hanem néhány évesek, a régebbi anyagok felvételeit lehetett megnézni a mupa.hu oldalon. Körülbelül wagneri időpontban, rövidebb szünetekkel, a pause gomb nélkül, kényszerítve a közönséget. Csak annyira,…

Az a pogány Wagner

Az a pogány Wagner

Az köztudomású, vagy legalábbis nem valami új okosság, hogy a keresztény ünnepek Európában rátelepedtek a meglévő pogány rítusokra. Egyszerű fogás, bólogat a történelem maga, volt folytatása is, amikor alkotmányunk ünnepét augusztus 20-ra, Szent Istvánra tették (megjegyzem, ez csak a magyar Szent…

süti beállítások módosítása