A vatta fia

A vatta fia

Elszörnyedek néha, hogy mennyire nehéz történelmi regényt írni. Mert egyfelől van a jó szándékú olvasó, aki másra sem vágyik, mint a kalandra, és valamiért hajlamos azt hinni, hogy több volt a kaland akkor, amikor még nem tudták lehúzni a vécét az emberek maguk után, hiszen nem is volt vécé. Ugyanez…

Katasztrófaturizmus

Katasztrófaturizmus

Tudnék néhány érvet felhozni Ahmed Szadavi Frankenstein Bagdadban című története ellen, hogy talán az anyag túl nagy neki, nem tud vele mit kezdeni, csak ötletként tűnik jónak. Annak tényleg jó, a bagdadi bombatámadások során leszakadt testrészeket összeszedegeti egy Hadi nevű ócskás, és összerak…

Akiket szeret

Akiket szeret

Nem bántanak a túlságosan kézenfekvő megoldások: ha Velence, akkor vagy a Giocondát hallgatom, vagy Vivaldit. Most inkább Vivaldit, a holland csellista, Harriet Krijgh új lemezét, mert úgysem értem, miért nem játsszák többet ezeket a darabokat. Szegény csellisták, nagyon hamar a végére jutnak a…

Lapok szárnya

Lapok szárnya

Ez egy régi élmény, a könyv maga nem is érdekes, mármint hogy melyik regényt olvastam, mert nem szerettem annyira. De olvastam, reggelől estig. Közben tudtam, hogy a tengerparton vagyok, nem borult el az agyam, és mégis, amikor felnéztem a nyugágyból, házak álltak előttem. Egy pillanatra, de elég…

Wasserkopf

Wasserkopf

Összefutottam az utcán Wasserkopffal. A szokott formáját hozta, ábrándosan ostoba arccal bámészkodott, de megörülni látszott nekem. Szervuszoltunk, érdeklődtünk egymás hogyléte felől, aztán egyszerre lehalkította a hangját, és úgy mondta: újra megpróbálom. Mit? Visszakérem az…

A fej nélküli dózse

A fej nélküli dózse

Marino Faliero dózse jár az eszemben, nyilván nem függetlenül a helytől, ahol éppen vagyok, úgy húsz kilométerre a sírjától. Faliero dózse, ha így kell írni, a 14. század közepén próbálta meg magánál tartani a velencei főhatalmat, beszüntetni a választásokat és egyéb csacskaságokat, hogy majd az ő…

Perónné énekel

Perónné énekel

A Duna tévé adta valamelyik este az Evitát, és tényleg érdemes volt megnézni, mert annyira más volt, mint amire emlékeztem. Valahogy úgy maradt meg bennem a film, mint amin súlyos tehertétel Madonna közreműködése, a világsztárság azzal jár, hogy se énekelni nem tud jól a főhős, sem az a többlet…

Az olasz viasz

Az olasz viasz

  Van egy plakát a Volt egyszer egy Hollywood című filmben, amelyről az derül ki, hogy Rick Dalton egyik filmjét Antonio Margheriti rendezte. Azt hittem, ez valami belső poén, és nagyon büszke voltam magamra, hogy észrevettem ezt a finom humort, hiszen Antonio Margheriti (vagy Margherete?) a…

Apák és fiúk

Apák és fiúk

1976-ban készült el a Kettős arckép című film Kocsis Zoltánról és Ránki Dezsőről, két ifjú zongoraoroszlánról, akik majd várhatóan meghódítják a világot. Huszonnégy-huszonöt évesek voltak, sok mindenen már túl, versenyeket nyertek, nem volt eszelős kockázat nagy karriert jósolni nekik, és ennek…

A feketehegyi Milos

A feketehegyi Milos

Közeledik a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál, a három novemberi napba három nagymenő pengető fér bele, ami csodálatosan elég. Nem tudom, hogy Manuel Barrueco hány embernek ismerős név, mert hát éppen erről akarok beszélni. Végignéztem most már kétszer vagy háromszor, hogyan próbál a klasszikus…