A havazás már csak olyan, hogy különböző zenéket indít el az emberben, bennem leginkább azt, hogy Hull a hó a kéklő hegyeken, másban meg nyilván mást. Őket általában irigylem az ízlésükért meg a zenei memóriájukért, mert nekik, mondjuk, a Borisz Godunov koronázási jelenete zsibong az agyukban. Na de…
Akit nem tudunk hallgatni, arról beszélnünk kell. Tudom, hogy hosszú távon veszíteni fogunk, és Kocsis Zoltán valamivé válik, emlékké, emlékművé, legendává. Elfogadom. Most még ezt a szinte-kényszert érzem, hogy beszéljünk róla, azokkal, akik ismerték. Kovács Gézával, a Nemzeti Filharmonikusok volt…