Megyek a fény városába, szoktuk mondani egymásnak viccelődve, hogy jaj, mekkora közhely, Párizs a fény városa. Ennek ellenére csak most esett le nekem, hogy a fény nem az utcai világításra vonatkozik, annál régebbi közhelyről van szó, hanem a felvilágosodásra. Úgyhogy ezentúl inkább a divat városába…
Az a kérdés, hogy ha valaki ott ül valaminek a közepében, akkor észreveszi-e, hogy minek a közepében ül. Semmi rosszra nem gondoltam, csak arra, hogy ha valaki Párizsban él, ott is született, akkor vajon van-e számára jelentősége Párizsnak, vagy egész életében elvágyódik, mondjuk, Budapestre. Vagy…
Nem tudom megszokni, talán nem is fogom, talán nem is baj, hogy időnként el lehet menni külföldi színházakba vagy hangversenytermekbe, és meg lehet saját szemmel is nézni, hogyan csinálják a nagyok. Ugyanúgy, mint a kicsik, vagy a kicsik időnként sokkal nagyobbak, mégis van abban valami…
Délután száll le a gép Párizsban, mire lecuccol az ember, már sok ideje nincs, de valami még belefér… Miért ne a Sacré-Coeur? Nem vagyok megszállott párizer, nem az én Bakonyom, vagy eddig nem volt az, de azért furcsa, hogy ide, a város tetejére még soha nem jöttem el. Nyilván mert nem elég öreg az…
Van az a kiapadhatatlan humorforrás a modern művészettel kapcsolatban, hogy a néző műtárgynak hisz valami hétköznapi, gyakorlati haszonnal bíró dolgot, vagy fordítva. (Nem úgy fordítva, hogy a gyakorlati haszonnal bíró dolog műtárgynak véli a nézőt.) Napi szinten ezt látta az ember a Ludwig…
Kétféle szék van a Luxembourg kertben. Mindkettő fémből van, és mivel a kertet csak a megfelelő ki- s bejáraton lehet elhagyni, nincsenek rögzítve a földön, nem lehet ellopni őket. Talán nem is akarja senki. Szóval kétféle fémszék van, mindkettő zöld színű. Az egyik hagyományos, négy lába van,…
Ez a sorsunk, és ez nem panasz: Párizsról magyar költők jutnak az eszünkbe. Batsányi, Ady, Radnóti. Talán József Attila is, kinek ki, de nekem most megint Radnóti. Nyilván azért, mert nem vagyok Párizsban, ahogy ő sem volt, amikor a Párizs című verset írta, hiszen testszagot és ózont érez maga…
Mint kiderült, egy kicsit elkapkodtam azt a megfigyelésemet, hogy Párizs nem jelenik meg József Attila verseiben, hiszen 1927-ben megírta a Párizsi anzix című versét (köszönet a figyelmeztetésért), meg talán nem független Párizstól az a két francia nyelvű sor sem, amely a Balatonszárszó című versben…
Néhányszor már nem voltam a Sainte-Chapelle-ben, úgy értem, ott voltam, Párizsban, de a jóra való restség… Mindig meg is bántam, hiszen annyi itt az üveg, az ablak, hogy egy élet is kevés hozzá.
Tényleg kevés, de az egész ennél bonyolultabb. Mert nem látszik szabad szemmel, csak az üvegablakok…
A Saint Sulpice-szel szemben, egy ártatlan utcában, egy ártatlan kirakat fölött van ez a tábla. Itt lakott, 1926-ban, huszonegy éves korában.
1926 nem hozott különösebben jelentős költeményeket, bár egy aforizmát igen, azt, hogy érted haragszom, nem ellened, de még az értők is talán csak egy verset…