Orfeusznak elment a hangja

Orfeusznak elment a hangja

Az benne a csodálatos, hogy nincs semmi csodálatos. Semmi váratlan. Christina Pluhar úgy vezényli el Monteverdi Orfeóját, ahogy azt kell, nincsenek most megmutatott összefüggések, nem kezdenek el tangózni vagy bossanovázni. Legfeljebb kicsit lejtenek csak a zárókórusban, lityi-lötyi, ennyi kell.…

Filmszerelem

Filmszerelem

Facsargatja megint a szívemet, nyilván ennek is van valami lélektana, hogy miért is jó ez a facsargás, amit a vásznon, képernyőn tönkremenő szerelem okoz. Talán ugyanaz a helyzet, mint a gyilkossággal, amíg nézzük, nem vagyunk az áldozata vagy nem követjük el.  A Szerelmesfilm ment tegnap este a…

Akiért a Requiem szól

Akiért a Requiem szól

Olyan sokat soha nem gondolkodtam Jesus López Cobos művészetéről, tökéletesen beértem azzal, hogy egy jó átlagos karmester, aki szerencséjére spanyol, így aztán mégis mindig elöl van. Nem legelöl, de a neve itt is, ott is, nagyszerű társakkal. Carreras Otello-lemezén (nem Verdi, hanem Rossini)…

Falstaff-fal öregedni

Falstaff-fal öregedni

Néha próbálok rájönni, miért állunk le, miért nem nézzük már úgy a műalkotásokat, mint korábban, miért nem kérdezzük őket, ha nem őket, akkor a szerzőket, hátha segíthetnének. Miért lesz a művészetből szórakozás, a könyvből valami, ami a kezünkbe kerül délutáni szunyóka előtt, a színdarabból esti…

Húrokra kerül

Húrokra kerül

Alapvetően soha nem értettem, hogyan bírják a csellisták ezzel a szűköcske repertoárral. Hogy van a hat Bach, az öt Beethoven meg a két Brahms, és attól kezdve minden ritkaság, kompromisszum, különlegesség. Mintha egy színész egész életében csak a Hamlet monológjait mondhatná. Nem arról van szó,…

A felejtés édes mámora

A felejtés édes mámora

Nem szívesen játszom az elkényeztetett nézőt, aki szerint ha valami nem tetszik neki, az nyilván nem is jó, de tényleg nem az első kísérletet teszem Korngolddal és A halott várossal. Talán nem is az utolsót, de nem számolhatok be valami nagy egymásra találásról. 1920-ban Korngold még fiatal volt,…

Volt egy futó az erdőben

Volt egy futó az erdőben

Azért egy ceterum censeót kénytelen vagyok mondani: aki teheti, menjen el holnap Falstaffot nézni a Müpába, mert valami olyasmit láthat és hallhat, ami a világon nincsen. Sehol, legalábbis egyelőre sehol, mert valamikor lesz belőle Vicenzában operafesztivál, de holnap csak itt, és az mégiscsak…

Lényeg az átlényeg

Lényeg az átlényeg

Mindig azt hiszem, hogy ezekkel a nagy színészi átlényegülésekkel csak hülyítik a nézőket. Meryl Streep megtanult lengyelül a Sophie's Choice kedvéért? Egyrészt humbug. Másrészt minek. Ha megtanul lengyelül, attól még nem  lesz akcentusa, amikor angolul beszél. Tegnap adta a tévé a Taxisofőrt, ami…

Félig sem kegyelem

Félig sem kegyelem

Valószínűleg nem végezték az alkotók tökéletesen a munkájukat, ha a végén arra jut a néző: talán mégis jobb lett volna, ha valaki kijön egy könyvvel és felolvassa. Amit olvasnia kellett volna, az A félkegyelmű, nem könnyű jobbnak lenni nála, így aztán nincs olyan nagy baj. Rossz ötlet volt, nem lett…

Cigánybáróné

Cigánybáróné

Van egy pszichikai határ, aminek már nem lehet ellenállni. Emlékszem, egyszer Padovában megvettem egy Beethoven 3. - 4. zongoraversenyt Goulddal és Bernsteinnel, mert 3,99-be került. Semmi értelme nem volt, megvan a teljes sorozat, azóta is celofánban van a CD, de nem lehetett tétlenül kibírni, hogy…

süti beállítások módosítása