Múltba néz, jövőbe lát

Múltba néz, jövőbe lát

Prosper Mérimée-t olvasom, nem is a Carmen miatt, hanem mert lenyűgöz, hogy valakinek, aki nem költő, a teljes irodalmi munkássága elfér hétszáz könyvoldalon. Pedig nem kezdte későn, a Szent Bertalan éjszakáját huszonhat évesen írta. De aztán jöttek a sikerek, mármint a nem csak irodalmi sikerek,…

Murat halála

Murat halála

Murat üldöz. Ez jutott az eszembe Possagnóban, ahogy beléptem a Canova-házba. Balra nézek, és ott van Murat, teljes pompájában. De hát most találkoztunk, két hete egy egészen másik helyen, Párizsban, a Marmottan Múzeumban. Hogy kerül most ide? Persze, a válasz nem bonyolult, ez nem a márvány Murat,…

A nagybőgős lelke

A nagybőgős lelke

Nincs egyetlen út, de van olyan út, ami ma már nem járható. Úgy nem lehet beszélni a zenészekkel, ahogy Toscanini tette. Már ha ez egyáltalán beszéd. Leginkább ordítás. You have no ears, you have no eyes. Ifjan ez volt a csoda, na, végre valaki izgatja magát azon, hogyan szól a zenekar, bár nálunk…

Elmosódás és lágyság

Elmosódás és lágyság

Művészete hatásos, fegyelmezett, de kevés érzelmet mutat. Ezt írja a magyar Wikipédia Antonio Canováról, egyszer majd megértem, ez mit jelent, már hogy fegyelmezett és mégis kevés érzelmet mutat, van-e ennek értelme. De talán jelez valami általános idegenkedést Canova művészetétől, amit nekem egy…

Ilyen van?

Ilyen van?

Van nekem egy barátom, Kálmán Péter, operaénekes. De annyira operaénekes, hogy most épp New Yorkban van, a Metropolitanben próbál, A sevillai borbélyból fogja énekelni Bartolót. A hónap végén közvetítik is, szerte a világban. Nem mindig nézett ez így ki. Amikor összebarátkoztunk, viszonylag…

A nemzet köze

A nemzet köze

Bármilyen meglepő, a fénykép a Don Carlos-előadáson készült, Párizsban. Most nem valami panaszáradat jön, hogy jaj, ezek az agyament rendezők, akik csak a maguk vízióival vannak elfoglalva, és nem érdekli őket, hogy II. Fülöp udvarának idején a bordásfal még nem volt föltalálva, mert elég jól lehet…

Kéretlen közelség

Kéretlen közelség

Tudom, hogy hívják a kutyát a képen. Már ha látszik, hogy ott egy kutya áll a két hátsó lábán, a kislányba kapaszkodva. Tudom, hogy hívják a kislányt is, az nem olyan nagy szám, híres kislány, híres névvel: Julie Manet. Az a Manet, de nem teljesen, a festő öccsének, Eugene-nek a lánya. A mamája a…

Csacsiszemmel

Csacsiszemmel

Akkoriban más emberek éltek a földön. Ez a váci gondolat, miközben a székesegyházban nézem az oltárképet. Vagyis nézni próbálom, de nem lehet közel menni hozzá, érthető okokból, meg gyertyák lógnak be, azok mögül kandikál ki egy csacsi, szevasztok, nézők, elég jól elvagyunk itt. Arra gondolok, hogy…

Kulturális közérzet

Kulturális közérzet

Amikor először utazni kezdtem, nem csak az volt a kemény, hogy az ember mindig három évre utazott, annyi élményt kellett belezsúfolni az idejébe és a pénzébe, amennyit csak lehetett, amikor hazaért, egy hétig csak tántorgott, nemcsak az élmények hatása alatt, hanem mert a napi három múzeum és öt…

Legott

Legott

Szégyellem kicsit, de belezsibbadtam az unalomba a Queer című filmet nézve. Szeretni kellene. Hatóságilag is, hiszen homoszexuális szerelemről van szó benne, meg ivásról, kábítószerekről, Törökországban be is tiltották, meg mozielvi alapon is, hiszen a főhőst Daniel Craig játssza, aki még mindig az…

süti beállítások módosítása