Átmenetileg a környéken vettem szállást, valósággá vált a Füvészkert és a Mária utca (a szivargyár már nem, pedig érdekelt volna), így aztán újraolvastam A Pál utcai fiúkat, ha nem is kizárólag, de azzal az erős szándékkal, hogy most végre megfejtem az egész jelenséget. Tényleg olyan jó-e, ha jó, vagy a kötelező olvasmány volta teszi közkinccsé és közös tudássá. Mert hogy az, azon nincs mit vitatkozni, van itt egy nemzet, amelyik tudja, mit jelent az, hogy Nemecsek meg kisbetű, meg gittegylet. Most látom, hogy a helyesírás-ellenőrző aláhúzta a Nemecseket, lehet, hogy ez sem örökéletű.
Szóval itt ez a könyvecske, amit, ha jól tudom, ma is elolvasnak az általános iskolások, és talán bizonyos dolgokkal ők is épp olyan tanácstalanok, mint annak idején én voltam, mi az, hogy einstand, hogyan kell golyózni, miért van ilyen hülye neve a főhősnek, hogy Boka. Annak idején én meg voltam győződve arról, hogy a könyvemben van egy makacs sajtóhiba, Füvészkertnek írják a Fűrészkertet. Ha ezen túl vannak az ifjú olvasók, akkor persze értik, hogy meghal az a szegény, vézna fiú, de a poénok jó része nem jön át. Nemcsak azért, mert régi dolgokról van szó, 1906-ban írta Molnár, de 1889-ben játszódik, hanem mert a poénok jelentős része azon alapul, hogy a gyerekek felnőttként viselkednek, állandóan szervezeteket alapítanak, magázódnak, rangokat és címeket osztogatnak egymásnak. És ez nem is mindig poén, Boka a nagy pillanatban lemond az elnökségről, és tábornokká nevezi ki magát. A többiek meg nemhogy elfogadják, de örülnek is neki. Az egyébként frenetikus gittegyletes jelenet is ezen alapul, bár kétségtelen, hogy a gitt, mint puha, és különleges szagú anyag vonzását gyerekként én is átéltem, még ha a rágására nem is vállalkoztam.
Ennek ellenére azt mondanám, hogy A Pál utcai fiúk nem gyerekeknek íródott, nem ifjúsági irodalom, de nem is felnőtt könyv, és talán épp ebben a se ide, se oda nem tartozásában rejlik a halhatatlansága. Olyasmi, amire visszaemlékezik az ember, hogy olvasta. Nemzeti vagyon.
És mikor ebben megnyugodtam volna, akkor jön az utolsó jelenet, a mérnök szerszámai a kunyhóban, beépítik a grundot, mint tudjuk. És Boka menekül erről a hűtlen földről, és a kapuból visszanéz, mint aki a hazáját hagyja el örökre.
Mindig örülök, ha idegen országok könyvesboltjában látom A Pál utcai fiúkat, de szerintem a külföldi olvasók ebbe nem tudnak beleborzongani.