Nem azt mondom, hogy Baráth Emőke pályája csúcsára érkezett, ahhoz nem hallottam őt elégszer énekelni, de elképesztő volt, amit az újévi Évszakokban nyújtott. Hangban is, kedvben is, csak ahogy állt, és kihúzta magát, amikor a történet szerint épp őt dicsérik, ahogy vitte magával Sebestyén Miklóst, akiről bemondták a koncert előtt, hogy kisebb megbetegedéssel bajlódik. Jót tesz neki a kisebb megbetegedés. Jaj, remélem nem vagyok sem hálátlan, sem baljóslatú, mert egyik sem szeretnék lenni.

Ilyenkor, hogy az ember érezze, nem ment el a józan esze és ítélőképessége, kell valami rosszat is mondani, pedig nem is olyan könnyű, de ha már kell...

Himnusz és aztán köszöntők, utána popdalok a köztévén, rögtön elsőnek a Különös szilveszter. Nekem kedves évkezdés, mert ismertem a szövegírót, Miklós Tibort, nemcsak ismertem, de nagyon bírtam is, lendület volt és lelkesedés. Ami a Különös szilvesztert illeti, a Metronóm ’77 nevű táncdalfesztiválon hangzott el először, nem jutott a döntőbe, valószínűleg a rossz időzítés miatt. Vagyis hogy épp az volt a hátránya, ami most az előnye, nyár közepén nem volt idényszerű, viszont elég jó szám ahhoz, hogy tél közepén mindig időszerű legyen. Énekelték már sokan a Generálon kívül is, hamar elkészült a paródia is, Verebes István szövegével, nem volt egy jó ember a Matuska Szilveszter...

Elismerem és elfogadom, ez is a mozi feladata, szinte a kezdetek óta, hogy szép embereket mutasson lenge öltözékben, de mintha a komoly rendezők azon fáradoznának, hogy ezt a feladatot minél tartalmasabban és feltűnésmentesebben hajtsák végre.

Ha így vesszük, akkor Paolo Sorrentino nem komoly rendező, legalábbis a Parthenope című filmjében nem. Persze, ez is egy érdekes dolog, hogyan küzdötte le vagy át magát a korunk Fellinije szerepből a nyálcsorgató öregfiú szerepébe, de hát ilyeneket is tudnak ezek a szirének, megbolondítják az embert.

Meg az is érdekes, ahogy mintha Sorrentino is észrevenné magát a film készítése közben, és próbálja jelezni, hogy nem, nem, ez egy másik film, tele...

Rakosgatom a dolgaimat, s egyszerre a kezembe akadt egy kazetta. Polgár László és Schiff András játssza-énekli rajta a Téli utazást, Schubert dalciklusát. 1997 decemberében volt az esemény a Zeneakadémián, és aki ott volt, úgy emlékszik rá, mint a közelmúlt koncertéletének kivételes pillanatára. Aki nem volt ott, az is, de nekik könnyebb.

Ezzel már el is mondtam a tanulságot. Betettem a kazettát, kellő komolysággal, ünneplőbe öltöztetett lélekkel, és hááát, és sajnos… Nem túl jó. Vagyis jó, ahol számít rá az ember, a szép hang és  szép zongorahang, de egyáltalán nem érezni az előadók közötti nagy összhangot, hogy Polgárnak csak végig...

Babiloni hódoló egy fúvós hangszeren játszó ülő majommal, szárnyas napkorong előtt. Ezt a feliratot találtam a Szépművészeti Múzeum Mezopotámia kiállításán, és azért ez olyasmi, amire elismerően csettint az ember: jól be lehetett szívva a művész. Hiszen a napokban volt hír, hogy Egyiptomban is találtak hallucinogén anyagot tartalmazó edényt.

Addigra már rájöttem arra, amit elsőre nem értettem, hogy ennek a kiállításnak ez a lényege. Amikor először néztem, az volt a benyomásom, hogy ez voltaképpen két kiállítás, az egyik szól nekem, nekünk, akik bután nézünk Mezopotámiára, és szárnyas bikakolosszusokra vágyunk. Azokat nyilván nem...

Ha valaki jól forgatta a távirányítót, akkor az Abigél végén úgy tudott kapcsolni, hogy még egy jó félórát elcsípett A fekete városból. Ilyenkor szokás sóhajtozni, hej, amikor még készültek tévéjátékok. Nézem, nézem mindkettőt, különösebb nosztalgia nélkül, nincs is mire könnyes szemmel emlékeznem, az Abigél végét most látom először, gondolom, annak idején nem kötöttek le ezek a szürke ruhás, fonott copfos, túlkoros csajok.

Mindkét sorozatot Zsurzs Éva rendezte, ennek megfelelően mindkettőben szerepelt Zsurzs Kati, de élt valami jó ízlés vagy önkorlátozás, nem főszerepet játszott. Próbálok rájönni a titokra, de mintha nem is volna. Bénán bevilágított jelenetek, néha teljesen esetlegesnek látszó snittek. Ahogy Benkő Péter és...

Ahogy azt a Játék a kastélyban című darabban mondják:

• Mikor írhatta ezt Sardou?
• Nagyon öreg lehetett. Ilyen gyenge dolgot már csak röviddel a halála előtt írhatott.
• Vagy röviddel a halála után.

Hasonló az élmény. Ha nem is röviddel, de negyvenhét évvel a halála után Maria Callas mégis eljutott Budapestre. Sőt. Egy jelenetben elsétál a róla...